.jpg)
A bántalmazott nők jellemzői
Bántalmazás esetén az erőszak nem szimmetrikus és nem kölcsönös a pár tagjai között; bántalmazó kapcsolatban szabad akarata már csak az egyik félnek van, a bántalmazók általában férfiak, míg a bántalmazottak nők; a kettejük közti dinamikus folyamat ismétlődő, és egyre erősebb erőszakot foglal magában.
A bántalmazás esetén nem verekedésről vagy kölcsönös vitáról szól, hanem az egyik fél, általában a férfi rendszeres, módszeres hatalom- és kontrollgyakorlásáról partnere, a nő felett, mely sokszor súlyos testi sértéshez vagy akár halálhoz vezethet. A bántalmazás nem elszigetelt jelenségek sorozata, hanem egy olyan folyamat, melynek kezdete szinte észrevehetetlen, mert ami történik hasonlíthat a romantikus szerelem képéhez, a férfi kérheti a nőtől, hogy csak kettesben legyenek, ne menjenek sehová.
A bántalmazás következményei a nőkre nézve sokrétűek, Morvai “három ef-nek” nevezi el: fájdalom, félelem, fenyegetettség. Az átélt stressz eredménye lehet szorongás, depresszió, drogokhoz való menekülés, alkoholizmus.
A nőknél előfordulnak a kognitív torzítások, a tagadás, a sérülés minimalizálása, melyek a túlélés eszközei és a bántalmazással való megküzdés módjai. A hamis remény erőt ad nekik. Az elfelejtés, a rossz emlékek elnyomása szintén egy coping-stratégia lehet. A racionalizálást is használják: a férjüket jó embernek mondják, akinek viselkedése olyan problémából ered, amit ők segíthetnek megoldani; azt gondolják, hogy megérdemlik az erőszakot vagy külső tényezőket okolnak az erőszakért (férfi
gyermekkora, alkoholizmus, munkanélküliség).
A nők közös tulajdonságai: a tradicionális, feminin nemi szereppel való azonosulás, alacsony önértékelés, passzivitás, félelem, tehetetlenség, magas stresszreakciók, depresszió, bizonytalanság, a bizalom hiánya, erős bűntudat, szégyenérzet és önhibáztatás.
Rossz kommunikációs képességgel rendelkeznek, nehezen fejezik ki saját igényeiket, kizárólag a férfi érzéseivel, hangulatával foglalkoznak; állandóan rettegnek a férfi dühétől; túlságosan aggódnak, hogy mit fog szólni a férfi ahhoz, amit csinálnak; úgy hiszik, hogy senki nem tud rajtuk segíteni, az esetleges beavatkozás csak rontaná a helyzetet; próbálják elkerülni az otthoni témákat; sok abortuszuk volt; ha megérintik őket, elhúzódnak, megrettennek; lehangoltak, szorongóak és magányosak.
Gyermekkorban gyakori, hogy szintén bántalmazó szülő/k nevelték fel.