.jpg)
„A stresszmentes állapot a halál”
A stressz akkor válik károssá, ha nem vagyunk képesek megbirkózni egy újszerű, általunk veszélyeztetőnek minősített helyzettel; illetve a krónikus stressz, a kimerülés fázisa már károsító hatású.
A stressz-szindrómához három szakasz vezet, melynek első fázisa a szervezetünk vészreakciója, a harcolj vagy menekülj válasz. Ez nem káros önmagában, mind a fizikai, mind a pszichológiai fejlődés alapvető feltétele lehet. Ilyenkor automatikusan reagálunk, és kiváltódik bennünk egy testi reakció, ez a stresszre adott természetes reakció.
A második szakasz: alkalmazkodás, ellenállás: folytatódik a stressz hatása, ilyenkor szervezetünk fenntartja a védekezést és megpróbál alkalmazkodni.
A harmadik szakasz: kimerülés vagy a krónikus stressz során elfogynak a tartalékok. Amennyiben továbbra is fennáll a stressz, az ember megbetegszik.
Azonban a stressz nem feltétlenül ártalmas, meg kell különböztetni ”jó”, pozitív vagy hasznos és ”rossz”, negatív vagy káros stresszt:
– eustressz: jó stressz, amikor erősítő hatású, teljesítményfokozó egy helyzet, melyet megoldhatónak és leküzdhetőnek ítélünk. Ilyenkor több pozitív hatás éri a szervezetünket, teljesítőképességünk, a koncentrációképességünk is javulhat. Olyan stresszt okozó tényezők tartoznak ide, amik pozitív izgatottságot okoznak. Ilyen a nyaralás, szerelembe esés vagy jó esetben a szabadságunk, az ünnepnapok eltöltése.
– distressz: rossz stressz, ami ártalmas és kellemetlen. Ez lényegében mind azokat a negatív folyamatokat takarja, amelyek a túl magas stressz-szint következményei. Intenzíven fenyegető helyzet, amelyet egyensúlyvesztés, megjósolhatatlanság jellemez, és így megoldhatatlannak minősítünk. Ilyen esemény lehet a munka elvesztése, halál, vagy valamilyen betegség.
A túlzott stressznek megszámlálhatatlanul sokféle betegség előidézésében van szerepe: amikor fellép a fent említett kimerülés fázisa. Tartós stressz esetén hosszú távon kénytelen fennállni a szervezet fiziológiai védekező reakciója, mozgósítása, ami krónikus betegségeket okozhat.
Ugyanakkor legalább ennyire fontos az is, hogy mérsékelt mennyiségben illetve fokozatosan hozzászokva, az élet fenntartását, a jobb alkalmazkodást, az egészség helyreállítását is szolgálja. A megfelelő mennyiségű stressz minden ember életének nélkülözhetetlen, szükségszerű és hasznos velejárója, a fejlődés motorja. A stressz még alvás közben is létezik, hiszen akkor is alkalmazkodnunk kell testünk és környezetünk folyamataihoz.
Selye hangsúlyozta, hogy a stresszt nem kell és nem is lehet elkerülni, hanem – túlélésünk érdekében - alkalmazkodnunk kell az állandóan változó környezethez. Ahhoz, hogy alkalmazkodjunk, meg kell ismerni és meg kell érteni a stressz sajátosságait.