.jpg)
A tudatosság szintjei - 1. rész: Milyen öntudatlanul és önismerettel?
Az önismeretet nem a pszichológusok nyújtják át tálcán az őket felkereső klienseknek, hanem minden személy önmaga jut el az önmegismeréshez. Ezért is hívjuk ön-ismeretnek.
- Tudatosság nélkül, öntudatlanul. (Legyen meg az ÉN akaratom!)
- Pszichológiai értelemben: öntudatra ébredés, „tudatában vagyok” vagy önismeret utáni vágy. (Legyen meg az én akaratom.)
- Transzperszonális pszichológiai értelemben: éberség vagy mindfulness; ”tudatos vagyok”, a Ki vagyok? kérdés felmerülése, tudatra ébredés, a meditáció gyakorlása. (Legyen meg a Te akaratod!)
- Spirituális értelemben: Tudatosság vagy meditáció és „a Tudat vagyok”, felébredés, ráébredés arra, hogy Ki vagyok valójában. (Legyen…)
Az általam nulladik szintnek nevezett lépcsőfokon számos öntudatlan embert látunk, akik nincsenek tisztában saját magukkal, környezetük működésével, saját céljaikkal, nem tudják honnan jöttek, és merre tartanak. Nem ismerik a személyiségüket, és hagyják, hogy érzelmeikkel, gondolataikkal azonosulva ezek irányítsák őket, nem pedig fordítva. Ez hasonlatos ahhoz a kéréshez, hogy: Legyen meg az ÉN akaratom! Egy idézet ehhez a szinthez:
„Az evolúció során a tudatosság egészen új keletű dolog, s az evolúció nagy buherátor: sose újat alkot, hanem mindig a meglevőt fejleszti tovább. Az ember receptje: végy egy majomagyat, préselj bele még egy kis tudatosságot, és adj a kezébe egy bankkártyát. Ecce homo.” (Szendi Gábor)
A három szint között természetesen nincsenek éles határok. Az egyik, pl. az éberség gyakorlása elvezethet a másik kettő, a meditáció megéléséhez és a pillanatnyi érzéseink, gondolataink tudatosításához és fordítva. A pszichológusok azért a leírt sorrendet javasolják, mert az előzetes önismereti munka nélkül a korán megélt spirituális élmények különböző zavarokhoz vezethetnek, amit spirituális krízisnek nevezünk.
Pszichológiai szempontból akkor kezünk öntudatra ébredni, amikor felmerül bennünk az önismeret utáni vágy, ami azt is jelenti, hogy feltérképezzük érzéseinket, múltunkat, az életünkben megtörtént eseményeket, a jó és rossz dolgokat, a veszteségeinket, gyászunkat. Vagyis elkezdünk „dolgozni” magunkon, a lelkünkben és személyiségünkben végbemenő folyamatokat megfigyelni, tudatosítani. A tudatossághoz tartozik az is, hogy tisztábban kezdünk látni önmagunkkal kapcsolatban, és megláthatjuk az összefüggéseket az érzelmeink, gondolataink és cselekedeteink, ill. a múltban történt események és a jelen között. Megtanuljuk látni és más szemmel is látni önmagunkat.
A tudatos lépések sorában az is bekövetkezhet, hogy szakemberhez fordulunk, aki segít önmagunkat tisztábban látni. Ilyenkor elkezdjük konkrétan feldolgozni a problémánkat, elkezdünk „dolgozni” magunkon, vagyis a lelkünkben és személyiségünkben végbemenő folyamatokat megfigyelni, tudatosítani külső segítséggel. Ezt nevezhetjük önismeretnek is.
A tudatosságnak az is része lehet, hogy idővel másképp látjuk az adott problémánkat vagy helyzetünket; megértjük miben segíthet nekünk, mi lehet a célja, üzenete számunkra az életünkben. Végső soron oda is eljuthatunk, hogy köszönetet mondjunk a problémánknak, aminek segítségével felfedezhetjük saját magunkat és akár elvezethet minket a teljesebb élet felé. A jelenben élek, elengedem a múlton való rágódást, vagy az oda való visszavágyódásomat. Hálás vagyok, hogy az adott múltbeli esemény megtörtént velem, tudatosítom, hogy nem véletlenül történt meg, és megnézem mi lehet a célja az életemben, mit üzenhet, mire taníthat. De ekkor még mindig azt mondjuk: Legyen meg az én akaratom!
Először belülről változunk meg és fejlődünk, ezt követheti a külső változás. Ahogy jó esetben először gondolkodunk és utána beszélünk vagy cselekszünk, úgy jó, ha a belső élet irányítja a külső világot és nem fordítva. Számomra ez is a tudatosság…
Egy idézet ehhez az 1. szinthez:
„Nem kell a rosszat rajtunk kívül keresni. Magunkba kell néznünk, amit könnyen megtehetünk: ha ahhoz, hogy meglássuk, mi van rajtunk kívül, ki kell nyitnunk a szemünket, akkor ahhoz, hogy meglássuk, mi van bennünk, jó erősen le kell zárnunk a szemhéjunkat.”