.jpg)
A tudatosság szintjei – 2. rész: Éberség és meditáció
Transzperszonális pszichológiai értelemben azt nevezzük éberségnek, amikor teljesen jelen vagyunk „itt és most”. Nem a tegnapra vagy holnapra gondolunk és érzünk.
Mindannyian képesek vagyunk az éber figyelem gyakorlására. Csak annyit kell tennünk, hogy teljes figyelmünket szándékosan a jelen pillanatra és érzeteinkre irányítjuk. Mit látunk, hallunk, tapintunk, érzékelünk a testünkben – Itt? Most? Nevezhetjük ezt meditációnak. Amikor ezt gyakoroljuk, az észlelt dolgokat nem értékeljük, hanem „csak” figyelünk. Úgy érzékeljük a dolgokat, ahogy azok a jelen pillanatban vannak. Az éber figyelem gyakorlatilag nem más, mint életünk pillanatainak mélyebb és tudatosabb megélése, a tudatos élet.
Spirituális szempontból: az „Ismerd meg valódi énedet” azt jelentheti, hogy meglátjuk magunkban a személyiségünkön túlmutató részeket is, ami összeköt a többi emberrel, a kollektív tudattalannal és aki hisz, annak a hite szerinti felsőbb létezővel. Ha idővel másképp látjuk az adott problémánkat vagy helyzetünket; akkor megérthetjük miben segített nekünk, mi lehetett a célja, üzenete számunkra az életünkben. Oda is eljuthatunk, hogy köszönetet mondjunk a problémánknak, aminek segítségével felfedezhettük saját magunkat, ráláthattunk önmagunkra egy másik szemmel; és ez elvezethet minket a teljesebb élet felé. Ha tudatában vagyok a jelen pillanatnak, merem megélni a pillanatot és a vele járó érzelmeket, gondolatokat. Ilyenkor nem a pillanatnak élek, nem az a célom, hogy kiélvezzem az életet, hanem az, hogy a pillanatban benne éljek, teljesen jelen legyek. Most. Ráébredhetek arra, hogy ki vagyok valójában, Ki lakik bennem a személyiségemen túl, megérezhetem, hogy az a Valaki Egy a Mindenséggel és a Mindenség Egy Vele, vagyis Minden és Mindenki Egy.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a nyugati pszichológiába ez a „módszer” a keleti hagyományokból, elsősorban a zen buddhista meditációból érkezett, és ezzel integrálja a lelki és a spirituális utat. Az alábbi idézet szerzője a pszichológiában divatos „mindfulness”-gyakorlatokat a zen ülő-, evés-, sétameditációira alapozza.
Egy idézet ehhez a 2. szinthez:
„Az éberség pillanatról-pillanatra gyakorolt ítélkezéstől mentes tudatosság, melyet odafigyelés révén gyakorolunk. Az éberség az élet természetes része. Gyakorlással erősíthető.
Ezt a gyakorlást néha meditációnak hívják, ami valójában a figyelemről szól, és a figyelni kizárólag az érzékeinken és tudatunkon keresztül tudunk.”(Jon Kabat-Zinn)
Egy tudatos ember nem ítélkezik, csak megfigyel és kijelent, dacára annak, hogy tisztában van a dolgok polaritásával, a kettősségek állapotával és el is fogadja azt.
Már kevésbé hevesen reagál a vele történtekre, azaz érzelmeinek kevésbé rabja, és képes irányítani azokat a saját elgondolásai mentén.
Konkrét célkitűzései vannak – azaz a jövője alakítása kapcsán is tudatos. Kapcsolatban van saját testével, érzelmeivel. Képes felülvizsgálni a gondolatait, cselekedeteit, a környezetéhez való viszonyulását. Elfogadó, előítéletmentes és nyitott. Tisztában van képességeivel és hiányosságaival, és folyamatosan alakítja magát. Szeretetteljes és hálával teli.
Boldog, szenvedésmentes; egészséges élet elérésére törekszik. Tudatának kitágítása céljából kérdéseket tesz fel, és képes túllépni azon a beállítódásán, hogy csak egy válasz létezik, és csak ez lehet a helyes.
Egy idézet a 3. szinthez:
„A meditáció a létezés egy módja, nem egy technika. A meditációnak nem célja, hogy bárhova eljussunk. Inkább megengedjük magunknak, hogy pontosan ott legyünk, ahol éppen vagyunk és azok legyünk, akik vagyunk, és hogy a világ is olyan legyen, amilyen ebben a pillanatban.”(Jon Kabat-Zinn)
A misztikusság a spiritualitás egyetemes formája. A különböző vallásokat egyesíti. Minden vallásnak van egy misztikus irányzata (pl. zen, jóga, szufizmus). A közös bennük, hogy „meditálnak”, vagyis a csendben való létezést és a lélegzésünkre figyelést tartják központi jelentőségűnek, ami a spirituális természetünkkel ill. mindenkinek a hite szerinti felsőbb Létezővel való kapcsolattartás módja. A jelenben létezés a legfontosabb, amit a lélegzésre figyelésünk segít, hisz csak itt és most lehet igazán élni és kapcsolatba kerülni a nálunk többel.
Ezen a szinten a Tudatos ember nem ítélkezik, csak megfigyel és hallgat, tisztában van a dolgok egységes természetével, azzal ami a tudás/nem tudás kettősségének állapotán túl van.
Nyugodtan reagál a vele történtekre, azaz érzelmeinek és gondolatainak nem rabja.
Nincsenek vágyai, és biztosan elérendő céljai, mert tudja, hogy jövője nem csak az ő kezében van. Nem ragaszkodik semmihez, elengedte a múltat és jövőt, a zavaró gondolatokat és érzéseit. Képes élvezni az életet és átérezni az örömöt, megfeledkezve önmagáról.
Nem akar nagyon semmit elérni és nem birtokol semmit. Mindent megenged, elfogad és elenged. Elismeri, hogy nem tud semmit és mégis mindent ismer. Nem vár (el) semmit, nem tervezget, nincs szüksége semmire, mégis mindene megvan.
Nem fél, nem aggódik, nem sír és nem bánkódik, mert övé már Minden. Csendben és békében van önmagával és Önmagával. Ráébredt, hogy nincs születés és nincs halál. Felébredt. Felébredett. Egységben él. Megelégedett. Szabad és szeret. Szabadon szerethet.
Ennél jobban nem lehet kifejezni szavakkal A lelki élet útja: (A. de Mello):
Bár a Mesternek aznap éppen hallgatási fogadalma volt, egy utazó csak egyetlen szóért könyörgött, amely életútján vezérelhetné. A Mester barátságosan bólintott, fogott egy darab papírt, s ráírt egy szót: "Tudatosság." A látogató meghökkent:
– Ez túl rövid. Volna olyan szíves egy kicsit bővebben kifejteni?
A Mester visszavette a papírt, s ráírta: "Tudatosság, tudatosság, tudatosság."
– De mit jelentenek ezek a szavak? – kérdezte az idegen kétségbeesve.
A Mester a papírért nyúlt, s azt írta: "Tudatosság, tudatosság, tudatosság… azt jelenti, hogy: TUDATOSSÁG."
Összefoglalás:
- Tudatosság nélkül, öntudatlanul. (Legyen meg az ÉN akaratom!)
- Pszichológiai értelemben: öntudatra ébredés, „tudatában vagyok” vagy önismeret utáni vágy. (Legyen meg az én akaratom.)
- Transzperszonális pszichológiai értelemben: éberség vagy mindfulness; ”tudatos vagyok”, a Ki vagyok? kérdés felmerülése, tudatra ébredés, a meditáció gyakorlása. (Legyen meg a Te akaratod!)
- Spirituális értelemben: Tudatosság vagy meditáció és „a Tudat vagyok”, felébredés, ráébredés arra, hogy Ki vagyok valójában. (Legyen…)