„Aki kifelé tekinget, álmodik; aki befelé: felébred"

2017.02.15 11:29

Soha nem volt ennyi sok információ és gondolkodás a Földön, mint manapság; kétnaponta annyi információt teremtünk, mint a civilizáció kezdete és 2003 között. Ezzel párhuzamosan sosem volt ekkora nyugtalanság. Lehet, hogy egy probléma megoldásával csak egy másik problémát teremtünk meg? Lehet, hogy a gondolkodással nem leszünk boldogabbak, örömtelibbek vagy kiegyensúlyozottabbak? Lehetséges, hogy csak elszigetel minket egymástól és önmagunktól, egy mélyebb élet- és önmegtapasztalástól...

A gondolkodásnak és cselekvésnek egyensúlyba kellene kerülnie a létezéssel. A boldogság nem csak a cselekvésből fakad, hanem a puszta létezésünkből.

Az elménk újabb és újabb problémákat teremt, amelyeket ha megoldunk, átmenetileg megnyugszik, biztonságban érzi magát, de aztán újabb problémák születnek… aminek próbálunk ellenállni, az megmarad.

A modern agykutatás felfedezte azt, hogy az agyunk szerkezete képes változni a rajta átfutó gondolatok hatására. Ezt neuroplaszticitásnak hívják szakszóval. Hebb szerint azok az agysejtjeink, amelyek együtt sülnek ki, azok együtt is töltődnek újra. A neuronok akkor töltődnek fel együtt, amikor nyugalomban vagyunk, és befelé figyelünk. Ez azt is jelenti, hogy képesek vagyunk irányítani a valóság szubjektív megtapasztalását. Ugyanaz a külvilág tehát máshogy hathat egyénektől függően.

Ha negatív gondolatokkal és érzésekkel (félelmek, aggodalom, bánat) vagyunk tele, akkor még több ilyen érzésnek adunk töltetet. Ha azonban pozitív érzéseink (hála, szeretet, együttérzés, öröm) és gondolataink támadnak, akkor azokat erősítjük meg az agysejtjeinkben is.

De hogyan teremtsünk nyugalmat és pozitív érzéseket, gondolatokat ebben a nyugtalan világban? A válasz nem az egyszerű pozitív gondolkodásban van, hanem az elfogadásban… ha elfogadjuk a valóságot olyannak, amilyen valójában, amilyen épp ebben a pillanatban. Ha elfogadunk mindent: a boldog pillanatokkal együtt a szenvedést is; ha nyitottak maradunk. Ezt keleten a meditáció gyakorlásával érték el, ma nyugaton a „mindfulness”-gyakorlatokkal.

A meditációt nevezhetjük a tudatos neuroplaszticitásnak. Ilyenkor befelé tekintünk, megfigyeljük a belső folyamatainkat, ítélkezés, másokkal vagy önmagunkkal való összehasonlítgatás és gondolkodás nélkül. Ilyenkor a külső események, körülmények nem számítanak, a belső egyensúlyunkra nincsenek hatással. Csak a tudatosságunk állapota számít igazán. Megelégszünk azzal, ami van, akik vagyunk. Ha igent mondunk az életre - itt és most.

 

Forrás: Inner Worlds, Outer Worlds (youtube)

A címben szereplő idézet: C.G.Jung