Az igaz szeretet és szerelem

2016.08.07 08:23

Az igaz szeretet és szerelem lényege, hogy a párom azt szereti, aki valójában vagyok, tehát elfogad olyannak, amilyen vagyok; ismer és megismer engem a szeretete által. Örül a puszta létezésemnek, nem várja el, hogy megváltozzam, és együttérez velem, ha szenvedek vagy boldog vagyok.

Az igazi szerelem olyan összhangban lehetséges, ahol harmóniában élünk a másikkal, önmagunkkal, a kapcsolatunkkal és a világgal is. Ekkor nem függőségi viszonyban vagyunk egymással, és nem a szükségleteink irányítanak, hanem egymás jólléte és növekedése iránt érzett igény hatja át a kapcsolatot. Két különálló egyéniségként, ugyanakkor összetartozó párként is létezünk.

 

A lelkileg és szellemileg érett ember szeretetének jellemzői:

• Reméli, hogy a társával fenntartott kapcsolat által lelkileg és szellemileg fejlődik és fejleszti a másikat is
• Megbízik társában és rábízza magát és megosztja vele minden érzését, gondolatát, vágyát
• Kölcsönösen egymásra támaszkodnak, és kitartanak egymás mellett a nehézségek idején is, bizalomban és meghittségben élnek egymással
• Szabadon kinyilvánítja vágyait, igényeit, de nem várja el, hogy a másik azt azonnal kielégítse
• Ha veszekszik, akkor is érezteti a másikkal szeretetét
• Köszönetet mond párjának a mindennapokban és másik szeretetéért hálás
• Meghallgatja a társát és érdekli a másik véleménye, időt szán a kapcsolatra
• Van közös céljuk, feladatuk az életben, amelyet együtt akarnak megvalósítani, ami összetartja őket és kitölti életüket. A közös feladat érettebbé tesz és önbizalmat erősít.
• Egyre szorosabbá és bensőségesebbé válik a kapcsolatuk, és létrejön egy új egység: a ”Mi” - az „én és Te” mellett; ugyanakkor segítik egymást, hogy mindketten önmaguk, legigazibb énjük felé is forduljanak, és tudatosan egy egész részeként éljenek.
• Képes egyedül lenni, nem érzi magát magányosnak a társa nélkül. Elfogadja, hogy a párja akár egyedül, akár másokkal külön időt is tölt
• Vállalja a felelősséget saját magáért, döntéseiért és a kapcsolatukért is
• Tudja, hogy a kapcsolat nem biztos, hogy örökkévaló, ezért elfogadja, ha véget ér, még ha fáj is. De tudja, hogy az sem a felelősségét, sem a szeretetét nem befolyásolja és később minden közösen töltött napra hálával emlékszik vissza.