Elszigeteltség vagy szeretet?

1. Törődni valakivel önzetlen viszonyulást jelent: ilyenkor félretesszük önmagunkat, átmenetileg képesek vagyunk háttérbe vonulni és a másik érdekeit nézni. Nem várunk a másiktól épp semmit. Az adott pillanatban csak a másik és a kapcsolat létezik. Nem gondolunk arra, hogy más mit gondolhat rólunk, vagy hogy milyen hasznunk származhat a kapcsolatból.
2. Szeretni valakit azt jelenti, hogy szeretnénk őt teljesen megismerni. Egész lényét, lelke teljességét, nem csak azt a részt, amely számunkra érdekesnek tűnhet, és vágyunk arra, hogy a magunk teljességét is neki megmutassuk.
3. Fontos a másik léte és fejlődése számunkra. Szeretnénk neki segíteni abban, hogy kiteljesítse magát és kettőnknek, hogy a kapcsolatunk is kiteljesedhessen.
4. A törődésünk aktív. A szeretet nem „beleesés” a másikba, hanem a szeretet adása. Vagyis mi szeretünk először, és nem elvárjuk a másik szeretetét, hanem szeretetet nyújtunk.
5. A kötődésünk a világban egy létezési mód, nem csak egy kizárólagos kapcsolatunk egy adott személlyel, hanem másokra is kiterjedő szeretet. Vagyis több mindenki iránt érezhetünk szeretetet.
6. A másik emberrel való kapcsolatunk a saját lelkünk gazdagságából és fejlődéséből fakad (és nem a szegénységéből vagy szükségből). Nem azért szeretünk, mert szükségünk van a másikra, hanem mert lelkileg érettek vagyunk és olyan erős bennünk a szeretet, hogy szükségünk van rá, hogy szeressünk.
7. A szeretetünk kölcsönös. Amilyen mértékben odafordulunk a másik ember felé, olyan mértékben alakul át ő is és olyan mértékben viszonozza a szeretetünket.
8. A felnőtt kötődés nem jutalom nélküli. Az egyéniségünk átalakul, fejlődik, kiteljesedik, elszigeteltségünk feloldódik. A törődéssel mi is törődést kapunk. De e jutalmak a kapcsolat következményei és nem követelhetjük ki előre azokat. Így a másikkal való kapcsolat önmagában érték számunkra, és nem a kapcsolat előnyeiért szeretjük a másikat.

Szeretetkapcsolatok nélkül elszigeteltek maradhatunk, vagy szeretetünk önző módon, elvárásokkal juthat kifejezésre, ahol a másik helyett a magunk kapcsolatból nyert érdekeit szeretjük.

(Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia c. könyvéből)