.jpg)
Függés vagy függőség?
Egy párkapcsolatban lehetséges, sőt szükséges bizonyos mértékű függés, hisz ha párban élünk, akkor alkalmazkodunk egymáshoz, és nem biztos, hogy mindig azt érezzük, gondoljuk vagy tesszük, amit akkor tennénk, ha egyedül élnénk. Ettől az egészséges függéstől és kölcsönös egymáshoz „simulástól” nagyon különbözik, ha függőségben élünk egymással.
Az alapvető különbség matematikailag a szorzás:
Ha két érett felnőtt egyén él együtt, akkor két teljes, egész ember alkot egy új egységet, egy párt, akik kölcsönös egymásra utaltságban élnek, tehát függenek egymástól, de nem társfüggők. (1x1=1pár)
Ha két függő él együtt, akkor két „félember” nem alkot egy egészet, hanem ketten együtt egy teljes értékű kapcsolatnak csak a negyedét élik meg. (1/2 x 1/2=1/4)
A társfüggőség ellentéte nem a teljes függetlenség, hanem az, ha elismerjük, hogy kölcsönösen függésben élünk a párunkkal és másokkal, az emberiséggel és az egész világgal.
A társfüggőséget elég gyakran a szenvedélybeteg párjával azonosítják, de más helyzetekben, kapcsolatokban is előfordulhat. Lényege egy olyan viszonyulás, amikor azt hisszük a másik emberrel leszünk egy egész és csak félemberek vagyunk önmagunkban. Társfüggő az, aki eltűri, hogy a másik személy viselkedése befolyásolja saját életét és alárendelődik neki; ill. minden energiáját leköti az, hogy a másik személyt kontrollálja.
Sok kapcsolat a függőség egy formája. A férfinek a nőre van szüksége, nélküle nem tud bizonyos feladatokat elvégezni (pl. főzni, mosni), a nőnek a férfire van szüksége, hogy biztonságban érezze magát; és úgy érezhetik mindketten, hogy ha házasok vagy együtt élnek, akkor már a másiknak kötelessége gondoskodnia róla.
Az ilyen társválasztás inkább a személyes hiányokat elégíti ki, vagyis hiánymotivált döntés és nem tudatos választás eredmény, egy olyan növekedésre irányuló vágy, amely egymás lelki fejlődését segítené elő a kapcsolaton belül.