.jpg)
Hogyan engedjem el azt, akit nem tudok?
Az elengedésről sokféle tévképzet él az emberekben. A legtöbben úgy hiszik, hogy ha elengednek valamit, vagy valakit, azzal elvesztik, vagy azzal megszűnik a kapcsolat azzal, akit elengednek. Pedig épp fordítva van, az elengedéssel a kapcsolat megmarad, akár még szorosabbá is válhat, de az is lehet, hogy lazábbá. Ahogy az energia: nem szűnik meg, csak átalakul.
Az lehetséges, hogy egy külső kapcsolat megszakad (pl. haláleset, válás, költözés, munkahely elvesztése kapcsán), de az elvesztettnek hitt személlyel, hellyel vagy akár tárggyal való belső kapcsolatunk megmarad és elmélyülhet.
Ha elengedjük az eddigi életünkben egy fontos szerepet játszó személyt, azzal elengedjük a vágyunkat is az elmúlt kapcsolat folytatására, és másfajta kapcsolatot alakítunk ki – például lelki, belső párbeszédek, beszélgetések által.
Sokszor szoktuk javasolni, hogy érdemes a hiányzó személyhez egy búcsúlevelet írni, amelyben tisztázzuk, amit szóban nem volt lehetőségünk, vagy nem mernénk elmondani. A levelet jó, ha felolvassuk akár magunknak, akár egy megbízható embernek, hogy a bennünk levő gondolatok és érzelmek a lelkünkből kívülre kerüljenek, és a múlt részévé váljanak a kimondás által. Ez is része az érzelmek feldolgozásának: az élő fájdalom átalakul és a személy fájó hiánya és a bánat helyett idővel a szeretett személlyel való kapcsolatért érzett hála és az öröm veszi át a hatalmat a lelkünkben. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, nem véletlenül szokták a veszteségek feldolgozásánál a gyászévet/éveket emlegetni.
Az elengedés része, hogy elengedjük a múltat, a vágyott jövőt és azt az irreális elképzelést, hogy újra minden úgy lesz, mint régen. Megtanuljuk elfogadni azt, ami van, ami most van, a jelenben. Nehéz a jelenben élni, könnyebb visszasírni a múltat, vagy vágyni egy nem létező jövőre.
S elengedjük a fájdalmat, a szomorúságot, a bűntudatot, vagyis az összes negatív érzést és a fájó gondolatokat is, az „elvesztett” személy hely vagy tárgy hiányát. Az elengedéssel elfogadom azt, hogy a múlt elmúlt és nem jön vissza, valami lezárult az életemben és pont. PONT.