.jpg)
Kilépni a komfortzónából
A komfortzóna olyan határunk, amely kényelmet, megszokottságot, állandóságot és biztonságot jelent számunkra, ahol szorongásmentesen tudunk mozogni. Manapság divatos lett emlegetni, hogy érdemes kilépni a komfortzónánkból, mert majd ott és akkor másmilyen lesz az életünk, új és pozitív élmények várnak, és nem történhet velünk semmi rossz.
Schopenhauer szerint „a legtöbb ember a saját határait a világ határának tartja.” Vagyis általában azt gondoljuk, hogy a világ pontosan olyan, mint amilyennek megéljük, és nehezen tudjuk elképzelni, hogy e határon kívül is létezik más világ.
Mi van a komfortzónán túl? Kényelmetlenség, bizonytalanság, nehézség, kihívások – izgalom, lelkesedés, új helyzetek és élmények, öröm lehetősége. Ha fejlődni akarunk és előbbre lépni az életben, olyan dolgokat elérni, amit eddig nem, akkor változtatni szükséges hozzá. Ez kellemetlenséggel, szorongással, akár fájdalmakkal járhat, nem csak jó érzésekkel.
Az egy pozitív illúzió, ha azt hisszük csak azért, mert nem a megszokott dolgokat tesszük a megszokott emberekkel, akkor az új élményeknek és az új embereknek köszönhetően boldogabbak leszünk. Valóban felszabadító, remek érzés lehet átlépni a határainkat, de lehet, hogy csak az adrenalin, endorfin és egyéb hormonszintünk emelkedik meg átmenetileg, és nem lesz hosszútávú hatása, ha nem változtatjuk meg hozzá az életünket.
A pszichológiában három pozitív illúzióról szoktunk beszélni, melyek alapvető torzítások.
- Irreálisan pozitív énkép: hajlamosak vagyunk magunkat másoknál jobbnak megélni.
- A kontroll illúziója: késztetésünk van hatékonyságunk megélésére, arra a belső érzésre hagyatkozunk, hogy mindig képesek vagyunk uralni az eseményeket, hogy a kezünkben van az irányítás, és hiszünk a környezetünk, életünk felett gyakorolt kontrollban.
- Illuzórikusan optimista jövőkép: a jövőről gondolkodva hajlunk arra, hogy saját jövőnket pozitívabbnak lássuk, mint másokét. Boldogabb jövőt várunk, mint amilyen a jelen vagy a múlt volt. A negatív életesemények bekövetkezéséről (pl. baleset, megbetegedés, kirúgás) ugyanakkor másokhoz képest kisebb eséllyel gondoljuk, hogy velünk is megtörténhetnek.
Természetesen életmódváltásnál, lemondani valamiről vagy új kapcsolatokat keresni, kipróbálni valami ismeretlent, lecserélni rossz szokásainkat, új képességeket gyakorolni – ilyenkor jó, ha kitágítjuk komfortzónánkat.
Amikor rajtakapjuk magunkat, hogy csak azért félünk megtenni valamit, mert kívül esik a komfortzónánkon, elszánhatjuk magunkat és léphetünk. Ekkor idővel túlzott aggodalmaink megszűnhetnek, és megtanulhatjuk, hogy egy veszélyesnek hitt lépésben nincsen valódi veszély, és befogadjuk azt a komfortzónánkba. Megszokott, biztonságos cselekvéseink határai kitolódnak.
Valóban jó érzés lehet, hogyha kilépünk a kényelmes életünkből, és új dolgokat teszünk, mégis a kilépés ne az egész eddigi életünk hirtelen szemétbe dobása legyen… bár néha arra is szükség lehet.