Mikor árt meg a stressz?

2019.11.12 13:02

„Nem a stressz öl meg, hanem az, ahogyan reagálsz rá”– mondta Selye professzor, aki a stressz elméletét dolgozta ki. Azzal foglalkozott, hogyan hatnak az emberi szervezetre a betegségek. A stressz nem feltétlenül ártalmas, meg lehet különböztetni a ”jó”, pozitív vagy hasznos (eustressz); és ”rossz”, negatív vagy káros stresszt (distressz).

A „jó stressz”, amikor erősítő hatású, teljesítményfokozó egy helyzet, melyet megoldhatónak és leküzdhetőnek ítélünk. Ilyenkor több pozitív hatás éri a szervezetünket, mint negatív. Olyan stresszt okozó tényezők tartoznak ide, amelyek pozitív izgatottságot okoznak. Ilyen a nyaralás, szerelembe esés vagy a szabadságunk eltöltése.

A „rossz stressz”, ami ártalmas és kellemetlen. Ez lényegében mind azokat a negatív folyamatokat takarja, amelyek a túl magas stressz-szint következményei.

A distressz-hatások lehetnek:

• testi-fizikai eredetű: alvásmegvonás, betegség vagy sérülés, fizikai túlterhelés (pl. túledzés, túl meleg, túl hideg) vagy épp túlzott inaktivitás, stb.
• környezeti: zajterhelés, elektroszmog, sugárzás, médiaártalmak, munkahelyi túlórázás, stb.
• kémiai: gyógyszerek, drogok, környezetszennyezés

• érzelmi eredetűek: bármilyen aktuális vagy elképzelt fenyegetettség- veszteség- vagy túlterheltség-érzés, katasztrófák, gyász, társas és munkahelyi problémák, feldolgozatlan traumák, félelem, kudarc, bűntudat, aggódás, szorongás, magányérzés, de akár a túlzott öröm is. Ami biztosan érzelmi distresszt okoz: a bizonytalanság, az információhiány és a kontroll elvesztésének érzése.

Ezekre a hatásokra az egész szervezet „harcolj vagy menekülj” reakcióval védekezik. Ez a mozgósítás közvetlen, valós veszély esetén nélkülözhetetlen az életben maradásunkhoz. Tartós stressz esetén (pl. a munkahelyi és anyagi bizonytalanság, a társadalom és jövő kiszámíthatatlansága és problémái, a különböző traumatikus események, katasztrófák, háborúk, illetve a társas kapcsolatok tartós konfliktusai) hosszú távon kénytelen fennállni a szervezet fiziológiai védekező reakciója, ami krónikus betegséget okozhat.

Tanulságok:

• Bizonyos stresszorokhoz és terheléshez (bizonyos egyéni határokon belül) fokozatosan hozzá lehet szoktatni magunkat. A legegyszerűbb, leghétköznapibb példa a futás. Aki rendszeres és fokozatos terhelésnek teszi ki magát, annak szervezete lépésről lépésre alkalmazkodik ehhez, vagyis megerősödik, és ezáltal nagyobb teljesítményre képes.
• A stressz nem feltétlenül rossz és káros folyamat. Az arany középút a stressz esetén is a legjobb választás. A túl alacsony stressz szint nem hoz, szinte semmilyen változást, nagyjából megmarad a nyugalmi állapot. A már jobban megemelkedett stressz, ami még nem túl magas szintű, megnöveli a teljesítőképességet. Azaz mérsékelt szintű stressz mellett csúcsteljesítményre vagyunk képesek.
• A stressz görbe: Ezen az ábrán láthatjuk, hogy amíg viszonylag alacsony a stressz szint, addig egy kicsit nő a teljesítőképesség. Amint a stressz elkezd jobban emelkedni, a teljesítőképesség is egy bizonyos szintig. A tetőpont után már olyan magas stresszről beszélhetünk, amely már csökkenti a teljesítőképességet.