.jpg)
Mit jelent az, hogy „feldolgozok” valamit?
A pszichológusok sokszor használják azt a kifejezést, hogy feldolgozni, feldolgozni a múltunkat, az életünkben megtörtént eseményeket, a rossz dolgokat, a veszteségeinket, gyászunkat... De mit is jelent ez a gyakorlatban?
Amikor feldolgozunk dolgokat, amik történtek velünk, akkor a megélt eseményhez fűződő gondolatainkat, érzelmeinket megéljük, megosztjuk annak érdekében, hogy jobban és jóban legyünk magunkkal és az adott dologgal kapcsolatban.
De ide hosszú út vezet. Először is felismerjük, hogy olyan problémánk van, amit nem tudunk egyedül megoldani. Másodszor azt is elismerhetjük, hogy a probléma nem csak külső eredetű, hanem mi magunk részei vagyunk a problémának, amin ill. akin szükséges lenne változtatni. Az emberek többsége csak akkor veszi az erőt, hogy változtasson, ha nagyon erős érzelmek terelik ebbe az irányba. Ezt hívjuk szaknyelven „szenvedésnyomásnak”. Tehát a lelki fájdalom, amit érzünk egy helyzetben nagyobb, mint amit már megszoktunk elviselni.
A tudatos lépések sorában az is bekövetkezhet, hogy szakemberhez fordulunk, aki segít önmagunkat tisztábban látni. Ilyenkor elkezdjük konkrétan feldolgozni a problémánkat, elkezdünk „dolgozni” magunkon, vagyis a lelkünkben és személyiségünkben végbemenő folyamatokat megfigyelni, tudatosítani külső segítséggel. A feldolgozáshoz tartozik az is, hogy tisztábban kezdünk látni önmagunkkal kapcsolatban és megláthatjuk az összefüggéseket az érzelmeink, gondolataink és cselekedeteink, ill. a múltban történt események és a jelen között. Megtanuljuk látni és más szemmel is látni önmagunkat.
Ezt nevezhetjük önismeretnek is. Az önismeretet nem a pszichológusok nyújtják át tálcán az őket felkereső klienseknek, hanem minden személy önmaga jut el az önmegismeréshez. Ezért is hívjuk ön-ismeretnek.
A feldolgozásnak az is része lehet, hogy idővel másképp látjuk az adott problémánkat vagy helyzetünket; megértjük miben segíthet nekünk, mi lehet a célja, üzenete számunkra az életünkben. Végső soron oda is eljuthatunk, hogy köszönetet mondjunk a problémánknak, aminek segítségével felfedezhetjük saját magunkat és akár elvezethet minket a teljesebb élet felé.
Az is lehetséges, hogy nem a problémánkat oldjuk meg, hanem önmagunkat oldjuk ki a problémából. Vagyis meghaladjuk, átalakítjuk, túllépünk vagy felülemelkedünk rajta és felfedezzük helyét az eddigi életünkben.