.jpg)
Párkapcsolati erőszak vagy bántalmazás?
A párkapcsolati erőszaknak két formája van: Az egyik a “köznapi”erőszak, amikor párok közt veszekedés alakul ki, a viták ellenőrizhetetlenné válnak, jelentkezhet fizikai erőszak is, adott esetben akár többszöri verekedés. A másik a bántalmazás, ahol általában a nők és gyermekek rendszeres erőszak, megfélemlítés alatt állnak a családban.
Lényeges különbség, hogy a “köznapi erőszak” típusnál: mindkét fél aktívan részt vesz az agresszív cselekedetben, az erőszak kölcsönös és szimmetrikus; a nők lehetnek éppen olyan erőszakosak, mint a férfiak; a két fél szabad akarattal rendelkezve vesz részt a kapcsolatban és az erőszakban, mely szerencsés esetben nem ismétlődik meg. Ez a típusú erőszak, ahol mindkét fél elkövető és áldozat is egyben, a nők és férfiak agresszív cselekedetének mennyisége között nem találunk eltérést.
Bántalmazás esetén az erőszak nem szimmetrikus és nem kölcsönös a pár tagjai között; bántalmazó kapcsolatban szabad akarata már csak az egyik félnek van, a bántalmazók általában férfiak, míg a bántalmazottak nők; a kettejük közti dinamikus folyamat ismétlődő, és egyre erősebb erőszakot foglal magában. Az egyszerűség és a statisztika miatt (a nők 20%-a átél valamilyen erőszakformát a családban) a "bántalmazott" szót itt nőkre értem, a férfi pedig a "bántalmazó".
A bántalmazási esetek 95 százalékában férfiak követik el nők ellen az erőszakot. A fennmaradó 5 százalékban a bántalmazó heteroszexuális nő vagy meleg kapcsolatban élő nő ill. férfi.
A bántalmazás esetén nem verekedésről vagy kölcsönös vitáról szól, hanem az egyik fél, általában a férfi rendszeres, módszeres hatalom- és kontrollgyakorlásáról partnere felett, mely sokszor súlyos testi sértéshez vagy akár halálhoz vezethet.
A bántalmazás nem elszigetelt jelenségek sorozata, hanem egy olyan folyamat, melynek kezdete szinte észrevehetetlen, mert ami történik hasonlíthat a romantikus szerelem képéhez, a férfi kérheti a nőtől, hogy csak kettesben legyenek, ne menjenek sehová. A leggyakoribb első lépés az elmagányosítás, elszigetelés.
Az izolációt erősíti a nő önbizalmának fokozatos gyengítésével, melynek révén a férfi elérheti, hogy partnere úgy érezze, képtelen lenne önálló életre. A nő bármilyen cselekedetére – amit úgy gondol, hogy ellentétes az ő akaratával – bántalmazással válaszol. A folyamatra jellemző az egyre durvábbá válás, az erőszak fokozódása; a bántalmazott életének állandó ellenőrzése és irányítása.