.jpg)
Spirituális válság
Stanislav és Christina Grof által alkotott spirituális válság (spiritual emergency) kifejezés egy szójáték, amely tükrözi a folyamat kettős természetét; egyfelől utal a krízisre (emergency), másfelől magában rejti a felemelkedés (emerge) lehetőségét is. Az egyén a lelki működés és a szellemi tudatosság magasabb szintjére léphet általa. Szokatlan, gyakran elmezavarnak tűnő tudatállapot változással járó belső fejlődési válság, melynél kizárható a fizikai és a pszichiátriai betegség.
A folyamat kiindulópontja egy belső tapasztalás, amely nem okvetlenül jelent kellemetlen élményt, azonban ellentétben áll a korábbi tapasztalatokkal. Így alkalmazkodási problémákhoz vezethet az egyén életében és jelentős érzelmi kihatásai is lehetnek.
A spirituális krízisek megjelenési formái lehetnek: misztikus élmények; halálközeli élmények; módosult tudatállapotok; pszichikus, parapszichológiai tapasztalások; megszállottság; kundalini ébredése, sámánutazás, reinkarnációs élmények felbukkanása, és más nem-hétköznapi tudatállapotból származó élmények.
Kiváltó tényezők:
- A spirituális válságok bármilyen kiváltó tényező nélkül, spontán módon felléphetnek.
- Az érzelmi stressz a fizikai kimerültség, egy betegség, egy baleset, az intenzív szexuális élmény, a gyermekszülés vagy egyes pszichedelikus szerek alkalmazása is kiválthatja azokat.
- Számos esetben azonban a transzperszonális energiák felébredésére kidolgozott spirituális gyakorlatok jelentik a katalizáló tényezőt (jóga-, zen-, pranajama-, kundalini gyakorlatok, mozgás-meditációk, pszichoenergetikai gyakorlatok, keresztény ima, vagy a spirituális, lelki önfeltáró munka )
- A változásokat okozhatja több csalódás, hirtelen veszteség élmény, de lehet, hogy látszólag nincs különösebb oka, csak "valami hiányzik". Ezekben az állapotokban a személyes ügyek, a rutin veszít jelentőségéből és az egyént új problémák kezdik el foglalkoztatni: Mi az élet értelme? Mi a célja és az oka a szenvedésnek? Stb.
A spirituális válság folyamán lassan változnak az értékrendek, melyeket bűntudat érzése kísérhet. Megélheti a személyiség a tehetetlenség, reménytelenség érzését. Fizikai kísérő tünet lehet az álmatlanság,feszültség, más pszichoszomatikus zavarok, aktiválódhatnak régi konfliktusok, feldolgozatlan gyerekkori élmények.
Bármennyire nehéz is maga az átélés folyamata, mégis nagyon fontos, hiszen a személyiség új integrációját készíti elő. Nem az a cél, hogy minden áron megszabaduljunk a tünetektől, hanem sokkal inkább az, hogy felhasználjuk a bennük rejlő és előrehajtó dinamikát, és minél inkább megértsük önmagunkat, betegségeinket, a körülöttünk kialakult helyzetek üzeneteit, hogy a hétköznapi én és a Transzperszonális Én közötti távolságot egyre inkább csökkenthessük.
Ha helyesen értelmezzük és a tudat természetes fejlődési folyamatának egy nehéz szakaszaként kezeljük e válságot, akkor ezek a tapasztalatok érzelmi és pszichoszomatikus gyógyulást, kreatív problémamegoldást eredményezhetnek, segíthetik a személyiség átalakulását és a tudatosság fejlődését.