Szenvedély a párkapcsolatban

2016.05.30 06:13

Hogyan tartsuk fenn a szenvedélyt a párkapcsolatban, hogyan lehet egy hosszútávon elkötelezett, kölcsönös szeretetkapcsolatban élni? A romantikus szerelem ideáljának ellentmond az a vágyunk, hogy a kapcsolat kiszámíthatóságára és a biztonságára is vágyunk. Ha biztonságban vagyunk vagy úgy érezzük, hogy a kapcsolat biztonságos, mindig kiszámítható, akkor a szenvedély hevessége csökken.

A hűség, az elkötelezettség, a biztonság, az otthon-érzése, a befogadás vagy elfogadás vágya; és a szenvedély, a kaland, a kockázat, a változatosság, a kiszámíthatatlanság kettőssége él a romantikus szerelemben. De minél kiszámíthatóbb egy kapcsolat, annál kevesebb benne a szenvedély. A vágynak és a szenvedélynek a beteljesedett kapcsolat nem tesz jót.

Időben minél inkább haladunk előre a kapcsolatban, minél inkább együtt vagyunk, annál nagyobb ugyanazon ember felé érzett szenvedélynek kockázata, mert egyre többet veszthetünk. De ugyanakkor megmarad az intimitás, a szenvedély, az erotika felé való vágyunk. A szexualitás élet intenzitása egy társkapcsolatban idővel csökkenhet, vagy nem ott éljük meg, hanem fantáziánkban vagy egy másik ember felé kezdünk vágyakozni.

A szerelemben a másik személy a legfontosabb, neki átadom magam, de ugyanakkor szükséges lenne a szenvedély hevében, hogy a saját vágyamnak is átadjam magam, és így a kettő közt feszültség jelentkezik. Még a szerelem belső dinamikája is a szenvedély ellen hat: megnyugvást keresünk a másikban, birtoklási vágyunk támad, a „nélküled nem tudok élni”-érzése.

Négy illúziónk is megjelenik a szerelemben, ami a szenvedély ellen hathat a kapcsolatban:

1. A szerelemben felelevenedik a csecsemő-anya kapcsolatból az a vágyunk, hogy a másik „szavak nélkül is találja ki, hogy mire vágyunk”. Elvárásaink támadnak a párunk felé, hogy tegye azt meg nekünk, amit nem is árulunk el neki, hogy mi, de tegye meg kérés nélkül; mert ha megmondom, hogy mit kérek, az már nem olyan. Azonban az elvárások és a megfelelési vágy nem segíti a szenvedély fellángolását.

2. A kapcsolat „menjen magától”, vagyis ne kelljen semmit sem tennünk érte, és ne kelljen tudatosnak lenni. Elvárjuk azt is, hogy ne legyenek konfliktusaink és ne várjon el semmit a másik, hogy tegyek érte vagy a kapcsolatért valamit. Ellentmondás van aközött, hogy akarom a szenvedély tüzét, de nekem ne kelljen rátennem egy hasábot a tűzre, magától legyen heves a láng, de közben ne is legyen veszélyes. Akkor az „igazi” a kapcsolat vagy a szexuális élet, ha nem kell érte erőfeszítést tenni.
3. A szexualitásról is az az elképzelésünk támadhat, hogy csak úgy magától történjen meg, ne legyen benne tudatosság, csak úgy spontán legyen jó, és nekünk ne kelljen érte tenni semmit sem.  

4. A szerelem örök érvényű legyen, és jelentsen megoldást az életünkre, az összes problémánk megoldódik, és végérvényesen rendben leszünk örök biztonságban és nyugalmat találtunk. Elvárjuk, hogy az „igazi szerelmünk”-kel minden nehézséget együtt könnyebben megoldhatunk, és nem lesznek konfliktusaink.

 

 

(A blog Pál Feri 2016.3. havi előadásai alapján készült)