.jpg)
Szinkronicitás avagy a „véletlen egybeesések” -1. rész
Véletlenek márpedig nincsenek! Vagy véletlenül mégis vannak? Mit is jelent a véletlen? A hétköznapi életünkben a „véletlen”-t az egyidejűség kifejezésére kezdtük el használni. Ha két történés nagyjából ugyanabban a pillanatban történik, akkor beszélünk egyidejűségről. A leírt jelenségeken túl – tér, idő, okság –, van egy negyedik jelenség is: a szinkronicitás.
E jelenségről akkor beszélhetünk, ha valamilyen külső és egy belső esemény „véletlenül” egybeesik. Más szavakkal olyan különös, kölcsönös függőségi kapcsolat van két esemény között, amely a megfigyelő számára teljesen nyilvánvaló, az ok-okozat elvével azonban képtelenség megmagyarázni.
Jung az objektív „véletlenszerű” történések és ezek megfigyelőinek szubjektív, „pszichikus” állapota közötti viszonyt vizsgálta. Egyik elmélete szerint a belső és a külső világ között valamiféle rejtélyes kapcsolatnak kell fennállnia, ami által a külvilág eseményei befolyásolják belső világunk történéseit és fordítva.
Amikor egy alkalommal éppen egy hölgy álomanalízisét végezte, a hölgy megemlítette neki, hogy álmában egy aranyszínű szkarabeuszbogár jelent meg. Rögtön ezután egy koppanást hallatszott az ablakon, majd amikor kinyitotta, egy szkarabeuszbogár esett be rajta.
Jungnak meggyőződése volt, hogy a véletlenek értelmesek, továbbviszik az embereket az életútjukon, megfigyelte, hogy a szinkronicitás gyakran az élet olyan átmeneti szakaszaiban fordul elő, amikor az illető személy érzelmileg erősen érintett.
Ezek a jelenségek megfigyelhetők az élet-halál kérdéseinél, a szerelemben, a születésben…
Ilyen esemény lehet, amikor valaki távozik az élők sorából, és lakószobájának órája megáll a halál pillanatában. Vagy az ember megbetegedésével egy időben beteg lesz hűséges kutyája is.
Egyesek úgy vélik, hogy a szinkronicitás akkor válik megtapasztalhatóvá, mikor két ember között szoros kötelék alakul ki. Amikor a szerelmesek ugyanazt álmodják, vagy barátok egy pillanatban gondolnak a másikra, és nyúlnak a telefonért…
vagy akár az, amikor valaki egy autópályán a véletlen arányhoz képest sokkal több piros autót észlel áthaladni, vagy okságilag szintén zavarbaejtő példa, amikor egy televízió csatornáit váltogatva különböző műsorokban szinte ugyanaz a mondat ismétlődik.
Forrás: A tudat forradalma c. könyv (szerk.László E.), edesviz.hu, harmonet.hu, meot.hu, tgy-magazin.hu