Valakivé válni

Rogers a humanisztikus, a személyközpontú pszichológia egyik legfőbb képviselője, aki a pszichológusokhoz forduló személyeket helyezi a középpontba. Vagyis rajtuk van nagyobb hangsúly, és nem a pszichológus személyén, vagy a tudásán, nézőpontján. Alapvető fogalmai a személyközpontú pszichológiának ezért is: empátia, hitelesség feltétel nélküli elfogadás és őszinteség.

Rogers: Valakivé válni könyvében a személyiség fejlődésének és a mások és önmagunk elfogadásának 11 pontját írja le.

1. Ha elfogadunk valakit, akár önmagunkat, akkor látjuk meg az értékét is. Ha elfogadjuk úgy, ahogy van, külső ítélkezés nélkül, akkor tudunk rácsodálkozni másokra és önmagunkra is.
2. A „valamilyen” személynek való látszástól vagy ennek akarásától távolodhatunk és, közeledhetünk valódi önmagunkhoz.
3. Távolodhatunk a „milyennek muszáj” lenni vagy mit „kellene” vagy „mit kellett volna” csinálnom akarásától, vagyis az elvárásoknak való megfeleléstől közeledhetek a belső szabadsághoz, ahol én döntök és felelősséget is vállalok tetteimért.
4. Az aggodalmaktól és félelmektől indulva eljuthatok az önmagam vállalásának örömeihez és élményéhez, ez büszkeséggel tölthet el, hogy kiállok önmagamért.
5. Az önalávetettségtől távolodva közeledhetek az önálló cselekvési képességemhez, és az önbizalomhoz.
6. A negatív önértékeléstől eljuthatok személyiségem fejlesztésével, az önismeret útján a pozitív önértékeléshez és az önbecsüléshez is, így elfogadhatom magam értékesnek a „rossz” tulajdonságaimmal együtt (megláthatom milyen „jó”, vagy értékes dolog van a „rossz” tulajdonságom mélyén is).
7. A hiányolt állapottól („boldognak kellene lennem”) fejlődhetek a belső folyamataim értékeléséhez, megbecsüléséhez.
8. A görcsös akarástól eltávolodva, a célelérés helyett bízhatok a jó irányokban, megbecsülhetem, hogy a jó irányba tartok.
9. A megrögzöttségtől kiindulva eljuthatok a saját tapasztalatokig, élmények „pozitív” átéléséig, akár a „rossznak” ítélt érzések, érzelmek átéléséig (pl. sírás-szomorúság), ami nyitottsághoz és befogadáshoz vezethet.
10. Mások megítélésétől távolodva jutok a mások elfogadásáig, megláthatom bennük önmagam.
11. Eljuthatok végül oda, hogy a másik személyben önmagamat látva elfogadom, hogy mindenki egybetartozik, hisz az emberiség részei vagyunk.

Rogers: Valakivé válni c.könyve alapján