.jpg)
Veszteségeink nyeresége
A veszteségeket nem csak a gyász élménye jellemzi, hanem magában foglalja a növekedés érzését és olyan kiteljesedést, amely lehetőséget ad arra, hogy megéljük a veszteségeink nyereségét életünkben. A gyász a változás érzelmi oldala, amely először negatív élmény, de idővel és a gyász tudatos feldolgozásával átcsaphat pozitív érzésekbe (hála, öröm, megelégedettség), majd lehetetlen tovább úgy élni, mint előtte. Mondhatjuk, hogy a veszteség érzése az az ár, amit a szeretetért fizetünk, de ajándékokat is tartogat.
Az elválást mindig veszteségként éljük meg, azonban a legmélyebb összeomlásban is van egy fontos tényező: mozgósítják belső erőinket és pozitív változásokra indítanak, az új életünk akár örömtelibb, gazdagabb és izgalmasabb lehet. Lehetőségünk nyílhat egy teljesebb önmegvalósításra, újabb kötődések kialakítására és emberi növekedésre, fejlődésre.
A válsághelyzet magában hordoz egy új egyensúlyi állapot elérésének lehetőségét. A krízisből kivezető úton a személy késztetései új és értékes célok felé irányulhatnak, mint pl. a megváltozott intellektuális vagy spirituális érdeklődés. A feldolgozás egy másik útja lehet olyan másfajta cselekvés, amikor az átélt trauma hatására, annak energiáját felhasználva művészi alkotóvá vagy gyógyító személlyé válhatunk.
A krízishelyzet lehetőséget jelenthet, sikeres megoldása gazdagíthatja az egyén probléma-megoldási készletét, készségeit, és hozzásegítheti, hogy az aktuális helyzetmegoldáson túl a jövőben előforduló hasonló helyzetekkel is sikeresen birkózzék meg. Ha sikerül megtalálni azokat a megoldásokat, amik előre visznek, segítenek, akkor az ember élete gyógyul, gazdagszik és érik.
Sokan saját magunkat, mint egy helyzet vagy egy veszteség passzív elszenvedőjeként látjuk és éljük meg. De sokkal előrevivőbb dolog lenne azon gondolkodni, hogy milyen erőforrásaink vannak, amelyeket hasznosíthatnánk. Vannak olyan tulajdonságok, amik csak krízishelyzetben ismerhetőek fel. A megdolgozott válság csodálatos ajándékokat is tartogat, de persze nem rögtön!
Kast szerint a gyászolás értelme az a változás, amely által az ember kialakíthat egy új ön- és világértelmezést. Ehhez az szükséges, hogy ne csak a szomorúságot és szenvedést éljük meg a gyászolásban, hanem megtaláljuk azokat az értékeket és pozitív örökséget is, amelyek éppen ebben a folyamatban válnak szilárddá és maradandóvá.
Az új életszemlélethez hozzátartozhat az Istenhez fűződő kapcsolat megújulása is, amelyben erősödhet a remény: annak belátása, hogy a veszteség nem büntetés, hanem egy olyan esemény, amely a fájdalmak árán ajándékokat is tartogathat: érettebbé, önállóbbá, nyitottabbá, türelmesebbé, mélyebben érző és gondolkodó emberré tehet.
Új világlátásunk alakulhat ki; új célokat tűzhetünk ki. Tudatosabbá válhatunk, ami segíthet a jelenben élni, és jobban megélni a mindennapokat. Végül, de nem utolsósorban megtaníthat a veszteségeink elfogadásra és az elengedésre, még a gyászunk elengedésére is…