2016.10.28 13:13

Az életünkben újra meg újra el kell válnunk valakitől vagy valamitől: egy szerettünktől, a gyermekeinktől, egy életszakasztól, munkahelytől, lakástól vagy akár az eszméinktől. Ha elveszítünk valamit vagy valakit, ami vagy aki fontos szerepet játszott az életünkben, akkor átmenetileg identitászavarba kerülünk. Ilyenkor új öneszmélésre is szükségünk van, mert új élethelyzetbe jutottunk, és itt szükséges újra megtalálnunk a helyünket.

Különböző veszteségek (haláleset, partnerkapcsolat megszakadása, munkanélküliség, költözködés, nyugdíjazás, öregedés, egészség elvesztése) gyászreakciót váltanak ki. Szeretteink elvesztése tudatosítja bennünk, hogy a más emberekkel való kapcsolatunk alapján értelmezzük és éljük meg magunkat.

A kötés és oldás, egy-egy kapcsolat kialakítása, a szakítás, majd újabb kapcsolat létesítése hozzátartozik az emberi élethez. Az oldást, az elválást mindig veszteségként éljük meg.

A gyászolás fontos lelki folyamat, egészségünk megóvását szolgálja. A gyász változásra kényszerít. Bár minden ember kötődik másokhoz, aztán elengedni is képesnek kell lennünk, hogy tudjunk újra kötődni.

A gyász az a lelki folyamat és érzelem, amellyel búcsút veszünk.  A búcsúzásban, a veszteség feldolgozásában a gyász segít, ami kifejezi fájdalmunkat. Ha átengedjük magunkat ennek az érzésnek, belépünk a gyászfolyamatba. Olyan fejlődési folyamat ez, amelynek során lassan megtanulunk egy veszteséget elfogadni és új módon visszalépni az életbe úgy, hogy a kapcsolati énünket visszarendezzük egyedülálló énné.  

A gyász tehát a veszteség által kiváltott magatartási formák együttese, de a gyász mindig egyéni és magányos folyamat.

 A gyászmunka során feldolgozhatjuk egy derékba tört kapcsolat problémáit is, amelynek segítségével a kapcsolatból és a személyből, tulajdonságaiból a lehető legtöbbet magunkévá tehetünk, hogy megújult identitással és világlátással képesek legyünk a továbblépésre.

"Ha képesek vagyunk gyászolni, és változásra készen élni, akkor teljesebben tudjuk vállalni az életet. Az élet vállalása pedig azt jelenti, hogy örülni is tudunk neki - a válások és búcsúzkodások ellenére is." (V.Kast)